Hajagos Gyöngyi

Hosszú évek óta Erdélybe járunk nyaralni/telelni egy igazi nagymama típusú nénihez, aki súlyos cukorbeteg, nagyon magas a vérnyomása, borzasztó "vizes", mindkét lába trombózisos, és sajnos 2 évvel ezelõtt agyvérzést is kapott.

Akkortájt beütötte a lábát, nagyon csúnya, kb. babszem mélységû seb keletkezett, ami nem gyógyult be (az alapbetegségei miatt), csak mélyült, gennyedzett, és az orvosok az antibiotikumon és az ilyen-olyan krémek kipróbálásán kívül nem sok jót tudtak neki ajánlani.

Ha a seb be is varasodott valamennyire, egy apró érintéstõl felfakadt újra, sõt újabb és újabb sebek keletkeztek a lábán, hiszen elég nehezen tud járni, és sûrûn beüti a lábát ide-oda.

Két hónappal ezelõtt küldtem neki ezüstkolloidot, hogy fújja vele a sebeket, sikerült meggyõznöm, hogy ártani nem fog. Tegnap a következõ sms-t kaptam a lányától: "A Jó Isten tartson meg téged, mama lába az ezüsttõl gyönyörûen begyógyult, már a hegek is leestek, egyetlen kis seb van még, de az is leszáradóban.".
Kell ennél nagyobb öröm?

üdvözlettel
Hajagos Gyöngyi